Tegnap le akartam írni egy történetet egy kandallóról, meg egy bolhás macskáról. Vagyis a macska nem is volt annyira bolhás, csak ha jobban megnézted... És igazából nem egy történet volt, inkább egy érzés.... De most már nem tudom leírni, tudod, ehhez az az érzés kell, különben az egész nem ér semmit. Meg most különben is, olyan semmilyen hangulatom van. Biztos volt már neked is, nem kell magyaráznom.
      De tegnap nem az volt, akkor még le tudtam volt írni ezt az egész bolhás macskás sztorit. Na, de azért megpróbálom, nehogy azt hidd, teljesen megőrültem, hogy erről az istenverte bolhás macskáról szövegelek csak. Pedig, lehet hogy igazad van, mert még azt is elképzeltem, ahogy a bolhák beszélgetnek. Esküszöm neked, annyira hülyének még sosem éreztem magam. És ami még rémisztőbb, hogy élveztem is. Mármint ahogy a bolhák beszélgetnek. Olyan szórakoztató volt. De most már nem az, most már sokkal inkább úgy tűnik, teljesen begolyózom.
      Na de tényleg, az egész bolhás macskás sztori. Az úgy volt, hogy este elég fáradt voltam, meg minden, és arra gondoltam, elmegyek, megfürdök, jó meleg vízbe meg minden, tök tiszta leszek, és aztán odaülök a kandalló elé a macskámmal, a legkényelmesebb, legpuhább pizsamámban, nézem hogy ég a tűz, közben meg kint esik a hó, nagyon hideg van, de ott a kandalló előtt jó meleg, puha, békés. "Békés". Esküszöm, ez az érzés a "békés". Semmi más szó nem jó rá, csak ez. A béke már nem, mert ott már arra gondolsz, hogy van egy csomó ember, akik között béke van. De ott a kandalló előtt, ott csak te vagy, meg a macskád.
       Igazából, ez az egész elgondolás tök hülyeség volt, mert nincs se kandallóm, se hideg tél. Illetve cserépkályhám van, de augusztusba nem gyújtok be, amúgy sem tudok. Esküszöm neked, foglamam nincs, hogy kell begyújtani. Meg azon keresztül úgyse látni semmit. NA meg, augusztus van, nem akartam megpusztulni az éjjel. De mondjuk, ha tényleg tél lett volna, kandalló meg minden.... és be tudnék gyújtani.... akkor talán ez az egész "békés" megvalósult volna.
       De így csak megfürödtem, és leültem a tévé elé, még a macskámat is kerestem, össze-vissza cic-egtem neki, de az istenér nem jött. Aztán tényleg leültem, megnéztem valami Helyszínelőket, vagy mit, már nem emlékszem. Pocskék volt, meg már láttam is kétszer. Mert, ha nem tudnád még, oda vagyok a Helyszínelőkért, meg a Gyilkos elmékért, meg minden ilyesmiért, horror, hasonlók. NA, de a Miami Helyszínelőket azt utálom, meg kell hagyni.Na de. Felmentem, aztán lefeküdtem, mert tök nem volt kedvem megint valami pocsék filmet nézni, mint amilyenek este 10 körül vannak.
       Úgyhogy csak feküdtem ott a ök sötétben, és azon gondolkodtam, milyen jó volna megint "békés" lenni. Dehát, az ember nem lehet csak úgy "békés", ahhoz hangulat kell. És azt nem lehet csinálni. Mert ilyenkor az ember már arra gondol, hogy nem gyújthat be az éjszaka közepén, mert a tűz ugyebár már elaludt. Meghát, amúgy is kevés a fa, és baromi drága, így is mindig csak a lehető legkevesebbet használja az ember, éjszaka meg 50 takaró alatt majd' befagy a segge. Szóval erre gondoltam, meg arra, h miután az ember végiggondolta a fát, azér mégis elmegy a nappaliba, és üldögel egy kicsit a hidegbe, elmélkedik. De amíg még nem jutott el idáig,  csak fekszik az ágyban, arra is gondol, hogy nem hívja be a macskát, mert baromi bolhás, mert amikor a városban van, az istenér nem jutna eszébe, hogy kell bolhairtó. Szóval innen a bolhás macska.
        De nekem se kandallóm, se bolhás macskám, s e hideg telem. Vagyis, macskám az van, meg egy kicsit bolhás is, mer az istenér nem hatna az a máéregdrága bolhairtó amit naponta tucatszor ráfújkálok. Pedig utálja, tényleg. Látnod kellene azt a macskát. Olyan, hogyha hozzáérsz, azonnal dorombol. Simogathatod össze-vissza, tök örül neki, csak az öledbe ne vedd fel, mert akkor valahogy bevadul, és elkezdi harapdálni meg karmolgatni a kezed, mert akkor már nem azt akarja, hogy simogasd, hanem, hogy játssz vele. És én hülye, nem haragszom rá egy fikarcnyit se, pedig már majd' leszakadnak az ujjaim, úgy szétszedi őket. De hát ő csak egy kiscica, játszik.
        Ó, hogy miért nem hagyják békén az embert!? Msn-en valakinek mindig irogatnia kell, hogy segítsek, szerinte tetszik-e xy-nak. Hát honnan tudjam!? Életembe nem láttam egyiket se, csak azt hallom, h mindig mosolyog rá. Hát akkor egészségére, mosolyogj vissza! De neeeeem, pisztergálni kell azzal, hogy segítsek, mondjak ötleteket, hogy derítse ki, hogy tetszik-e neki. És ez érdekel engem? NEM! A legkevésbé sem! És ez érdekel valakit is? NEM! Na meg, hogy én beszéljek a problémáimról, meg minden. Hát istenem, ha akarom elmondom, de nem akarom! Meg kezdjük ott, hogy nincsenek igazán problémáim, hahó! Nem akarok öngyilkos lenni, semmi hasonló őrültséget nem találtam még ki. Dehát, ő tudja.
        Végülis, ez az egész sztori, amit el akartam mondani. Lehet, hogy nem így, nem adja majd vissza neked, amit én éreztem, meg minden, vagy el se olvasod, mert már az elején meguntad, hogy nem bírom könyegni azt a nyamvadt bolhás macskát, de ha elolvastad, kösz. Nem vagyok egy író-típus, de ez most úgy jól esett. Ha meg nem tetszett, bocs. Akassz fel, vagy mit tudom én. Amit akarsz. De ha annyira rosszank találtad, biztos abbahagytad még mielőtt megtudtad volna, honnan a bolhás macska. De akkor meg nem értem, minek írok még, mert ez úgyse olvasod el, csak ha az egészen átrágtad magad. Úgyhogy kösz.